Az interneten legkeresettebb lelki téma a szeretethiány a mai generációk körében. Érdekes, hogy eljutott az emberiség arra a szintre, hogy már a családos, széles baráti körrel rendelkező emberek is szeretethiányban szenvednek. Hogy lehetséges ez?

Magányosak vagyunk, kirekesztettnek érezzük magunkat társaságban, munkahelyen, lassan otthon is.

Mindezt a rohamosan fejlődő világunknak köszönhetjük. Fejlődünk, már akkora tempóban fejlődünk, hogy közben elfelejtünk önmagunk lenni. Elfelejtünk szeretni. Elfelejtünk szeretetet adni és elfelejtjük, hogyan fogadjuk be a szeretetet. Az internet, az okos telefonok bárhol bármit, mindenhol mindent elrendeznek helyettünk egy kattintással. Nem szükséges megdicsérni párunk új frizuráját, esetleg a gondosan előkészített, pompás vasárnapi ebédet sem. Minek is kellene? Egy kattintással el tudjuk rendezni ezt is az interneten. "Belájkoljuk" és kész is. Ettől az egész életünk monoton, egy síkon futó, értéktelen lesz. A valóság senkinek nem kell, a virtualitással mindenki meg van elégedve. Az már más téma, hogy a lelkünk szomjazik. Sóvárog a valóságos szeretet után, a figyelem és törődés után. Elfojtjuk. El kell, hiszen már más világ van...

Csak egy kérdésem lenne?! Ha tudjuk, hogy valami rossz irányba megy, miért nem változtatunk?

Megosztás a facebookon