Nem eljátssza, nem erőlteti. Ez tiszta. Fogja a kezed úgyis, ha nem ér hozzád.
Érezted már ezt? Mintha mindig is ismerted volna. Mintha mindig is a közeledben ólálkodott volna, érezted a jelenlétét, de eddig sosem vetted észre. Nem láttad, de tudtad, hogy ott van, és egyszer felfedi magát. Mintha beléd látna, átérezne mindent, amit te érzel. Mintha egy csapásból idegenekből, bizalmasokká válnátok. Ott van, teljes valójában, és te nem azt kérdezed: Ki vagy te? - hanem azt: Mi tartott ilyen sokáig?
Látja a félelemeidet, látja az örömödet. Tudja, mennyit szenvedtél, és tudja, hogy mennyit küzdöttél. Kimondja a szavakat helyetted, és te csak nézel mosolyogva, butuskán, megbabonázva, hogy van még egy olyan ember, majdnem teljesen olyan, mint te. Nem eljátssza, nem erőlteti. Ez tiszta. Fogja a kezed úgy is, ha nem ér hozzád.
Megérkezésétől fogva tudod már, nem lesz baj. Beléd költözött, bentről ragyogtat, épít.
Egyszerűen csak tudod. Tudod mit kell tenned. Inspirál, megihlet, felébreszti az ösztöneidet, a vágyaidat, hogy jobban akarj, jobbat akarj. Felszínre hozza rejtett gondolataidat, örökös izgatottságban, édes-kesernyés várakozásban tart. Simogatja a lelked.
A bizonytalanságból egyszerre csak bizonyosság lesz.
Megosztás a facebookon