Láthatatlan sötétség borult mindannyiunkra. Szinte vágni lehetett a feszültséget közöttünk, amelynek apró részecskéi szűnni nem akarván vibráltak körülöttünk.

Tudtam. És tudtam, hogy tudják.

Nincs magányosabb ember, mint aki társaságban társaságra nem lel. Nincs szomorúbb és égetőbb fájdalom, mint ha közelállók meg nem értenek. Örömödben nem osztoznak, sikeredet kudarcra ítélik. Nincs fájóbb pillanat, mint a szeretetben börtönre lelni, a meg nem értettség rácsai közt némán tengődni.

Felpillantani félve, ráeszmélni a tehetetlenségre.

Megosztás a facebookon