Micsoda moslék egy világ!  Sorra kurvul el minden és mindenki. Maradjunk a felszín felett, maradjunk életben, maradjunk a körbe és maradjunk a tenyéren!

Húú de unom már ezt a sablonos,semmit nem érő, teljesen kiszámítható forgatókönyvet!

Rátok nézek és látom! Látom a következő lépéseteket, látom a gondolataitokat, látom azt is, amit ti láttatni szeretnétek. Látom, mi a fontos nektek, látom a felszínt és a mélységet is, ami a felszínnel egy szintben van...

Látom az elkeseredett próbálkozásokat. Próbálkozást bekerülni a legjobbak közé (bár kinek mi és ki a legjobb?! -  ugyebár) , egy színvonalon mozogni a „nagyokkal” ! Tartani az iramot a többiekkel, ugye? Divatban, márkákban,  stílusban. Tudni az új trendeket, szövegeket, a legmenőbb helyeket, a legújabb őrületeket az interneten.

„Phejj de hát én utálom az állatokat, de olyan menő a neten ez a kutyás- cicás- nyuszis dolog, szerzek egyet én is... Nem szeretem de hááát mit is nem szeretek? Már fogalmam sincs, nem is számít. A tömeggel kell egy irányba szaladni...”

Tombol a látszat család imádat – millió kép az összetartozásról, a tökéletes életről. ( véleményem szerint a háttérben minden esetben erős kompenzáció áll... „szarok én anyámra magasról, de lássák azt a többiek, amit akarok, hogy lássanak. Tökéletes életet..”)  

Az edzőterem, a platform cipők, a tengerparti heverészések. Menő az önsajnálat is, a kivert kutya szerep, menő a mindenre sz*runk szerep, a mártírkodás.

Menő világgá kürtölni szerettünk halálát....

Soha nem volt ennyire könnyű belelátni a fejetekbe. Látni, ahogy ültök kezetekben a telefonotokkal egy frissen feltöltött fénykép után és izgatottan vártok, hányan kedvelik, kik azok, és vajon x és y miért ’lájkolta’ , x és y miért nem 'lájkolta'? Vajon tudják-e mennyi munkátok van nektek ebben? Tökéletesen beállított smink, frizura, ábrázat, kellékek. Igazán lehetnétek rátok tekintettel!

Látni, ahogy irigykedtek a másikra titokban, mert az erősebb, izmosabb, karcsúbb, formásabb, csinosabb, divatosabb, pénzesebb, népszerűbb. Mindenki köcsög akinek a szintjét’ nem tudjátok megütni. Megint más kérdés, kinek mi a szint?!

Látni, hogy attól menő valaki, ha a másikat csúfolja, szidja, hülyét csinál belőle. Mi lenne ha azt mondanám, hogy az a menő, ha ezeket az áldozatokat inkább megvédeni próbáljátok?

Mi lenne ha azt mondanám, olvasni sokkal menőbb, mint a telefonba bújni egész nap?Mi lenne ha azt mondanám sokkal „kúlabb” okosnak lenni, mint minden kérdésre vihogva azt válaszolni, hogy „nem tudom, azt se tudom miről beszélsz...” ?!

Lehet 2016.... Az ostobaság soha nem lesz divat, erre tanácsosabb minél előbb rájönni. Nem divat szemeteskukának lenni, ami csak a sz*rt gyűjti,  nyilván mert másra nem is való.

 

Megosztás a facebookon