Együtt nőttünk fel, együtt jóban- rosszban.

S bár nem voltunk mindig összenőve – szóltam,

Mára azért olyan ez, mint egy kezes-lábas.

Bármelyikünk a másik védelmében, simán leküld egy állast.

Voltak jobb napjaink, rémesek egyaránt,

De úgy érzem ez kellett, semmi sem bánt.

Éreztük magunkat szarul, sokszor mindenkinél jobbnak –

Ketten a világ ellen, elűztük a sok rosszat.

Voltunk felelőtlenek, ugri-bugri tinik,

Egymás kárán tanultuk meg, mikor, mit illik.

Így van ez jól, és úgy látom sikeres,

Megmutattuk a világnak, hogy igazán érdemes.

Most, hogy felnőttünk, s te már hűséget vállalsz,

Bennem a büszkeség robogva szétárad.

Arra figyelj, kérlek, - sorsodat okosan egyengesd.

Tudod, mint eddig! – ha baj van, én nem engedem el a kezedet!

Neked kívánom a mezők összes virágát,

A pillangók csendes öröm táncát.

A boldogság szerény, alázatos sikerét,

S a békés szeretet, vigyázó melegét!

Megosztás a facebookon