Miért tűnik minden értelmetlennek?

Miért érezzük azt, napról-napra, hogy elvesztünk? Mi ez a nyomorúságos búskomorság? Olyan hirtelen tör ránk, hogy védekezésre képtelenné tesz bennünket. Van e a földi életnek bármiféle értelme? Meg tudjuk változtatni a pusztulásra előkészített világunkat? Ér-e valamit ma a melegszívűség, a bátor, igazságért harcoló lélek? Hisz úgyis eltapossák. Nap- nap után monoton módon robotolunk, sietünk, rohanunk. De hova is? Ugyanúgy végezzük úgyis!

A kérdés ma is jogos: Mi végre születtünk?

-          Szenvedésre? Nyomorgásra? Bánatra?

Vagy valaki majd kézen fog és hazavezet?

Megosztás a facebookon