Ne nézz folyamatosan hátra, nem arra tartasz!

Addig nem tudjuk életünket kézben tartani, nem tudunk igazán örülni semminek, amíg nem a jelenben élünk. Hogyan is várhatja bárki, hogy bármit is elérhet, ha folyton hátrafelé nézegelődik? Az a múlt, elmúlt. Nem tudunk változtatni rajta. Csak a pillanat, csak a jelen létezik számunkra, ahol tenni tudunk. Aki folyton az elmúlt dolgokon, az elrontott, kihagyott, elszalasztott élményeken, történéseken rágódik, soha nem fogja tudni értékelni azt, ami van MOST. Más nem is létezik, csak a most. Nem a majd, nem a holnap, nem a tegnap. Csakis a most! Ha mindenki mindig csak kesereg, vagy folyton csak a jövőn idegeskedik, elfelejt élni. Elmúlik úgy az egész életünk, hogy közben nem élünk. Küzdünk, harcolunk, stresszelünk, de nem állunk meg egy percre sem, és nem éljük át a pillanatokat. Nem állunk meg és nem nézünk körbe. Nem figyeljük meg a természet gyönyörű, vidámító csodáit: egy halk, dallamos madárcsicsergés, egy esti kis szél, a nap fényének átszűrődése a fák ágain. Ez mind, mind nekünk szól. Nem állunk meg, nem látjuk a mosolyt, a csillogó szemeket, az apró kedves gesztusokat. Pedig mennyi energiát ad! Igazán csak ez tölti ki a tátongó ürességet. Próbáljátok ki! Álljunk meg! Maradjunk a Most-ban és hagyjuk, hogy a pillanatok elragadjanak!

Megosztás a facebookon