Mikor lettél ennyire kevés önmagadhoz képest? Mikor adtad le annyira, hogy mindenben csak a rosszat látod? Hogy semminek nem tudsz igazán örülni? Sem a saját, sem a más sikereinek?! Főleg a másénak nem. Mindig gyártasz egy elméletet, ha sikerült, biztosan csak azért mert... nem hiszel sem magadban, sem másokban. Kételkedsz, kötekedsz, azt lesed, hogyan alacsonyíthatod le a másikat. Ha valakinek összejön valami, ha valaki elér valamit, azt biztosan elcsalta, alárakták. Szemtől szemben megdicséred ugyan, háta mögött pedig kibeszéled. Irigykedsz, és fősz a saját levedben. Persze mert neki van, neked pedig nincs. Igaz, hogy nem indulunk egyenlő esélyekkel, de éppen ettől lesz színes a világ. Aki fényűző életet él, az a boldogságot keresi, és a magány elől menekül. Ha neked nincs vagyonod, te a pénzt hajtod és a biztonságot. Senki sem éli úgy az életét, hogy minden a kezében lenne. Tenni kell érte. Nem irigykedni, gonoszan élni, hanem változtatni és küzdeni. Nem mással kell foglalkozni, csakis magaddal. Más dolga nem tartozik rád. Abból még senki nem élt meg, hogy a másikat bántotta, a másikra irigykedett. Te a saját életedben próbálj kiteljesedni, neked ez a feladatod. Ha úgy érzed, hogy az élet igazságtalan veled, az csakis azért van, mert más utat szánt neked, mint amit éppen taposol. Azt mondják, ha mindannyiunk problémáját egy szoba közepére pakolnánk egy halomba, mindenki kapkodna, hogy visszakapja a sajátját.... Más életútját te nem láthatod. Ne hidd, hogy könnyebb neki, és neked nehezebb. Foglalkozz magaddal, a saját fejlődéseddel. Ne ekézd, és ne sajnáld le magadat sem! Lásd meg a lehetőségeket, az életet magát.

Megosztás a facebookon