" Nem találkoztam még  hozzá hasonló emberrel. Hasonlóval, aki így és ennyire érti amit mondok, akit annyi minden érdekel ami engem  is... Aki nem túl sok, nem akaszkodik, aki érdeklődik, és aki érdekel. Aki ugyanúgy érti ha komolyan beszélek mint azt, ha összevissza bolondozok.... Aki nyugtató, nem idegesítő. Aki vicces, okos, művelt és minden egyéb más, amire a magam félék különösen érzékenyek. Látja és érzi, ha bosszús vagyok, és velem örül, mikor boldogság ér. Nem irigykedik, nem kérkedik. Őszinte és igazán meg akar ismerni. Nem a felszínt keresi, hanem a mélységet. Fellép a térképemre, körül néz, nem szól bele, csak megcsodál. Megcsodál belülről, bekukucskál a legmélyebb zugokba, felfedez, megjegyez. Emlékszik azokra az apró megmosolyogtató pillanatokra, amik köztünk zajlottak. Örül, hogy megismert és örülök, hogy megismerhettem. Lehetne ez véletlen is, de biztosan nem az! Ez az, amikor érzed, hogy mellette nem sétálhatsz el szó nélkül!

És, hogy milyen szerepet tölt be Ő az életemben? Nem tudok választ adni!"

Megosztás a facebookon