28 éves nő vagyok. Munkaszerető,cél és eredmény orientált, tudásvággyal megáldott, egyszóval: ambiciózus személyiség. Folyamatosan keresem a lehetőségeket, jobb munkahely, több kihívás, esetleg magasabb beosztás és ezáltal több pénz. 

A közelmúltban beadtam az önéletrajzom egy újonnan induló céghez, a pozícióra viszonylag túlképzett vagyok, ám bekerülni egy most induló, kezdő csapatba mindig jó a későbbiekre nézve. A kollégám szintén beadta a papírját. Behívták interjúra, majd behívták a következő körre, és fel is vették. Szakmai tudásban, tapasztalatban messze lekörözöm, (a hirdetést azóta frissítették is, tehát még mindig keresik a megfelelő embereket) ám engem nem hívtak be. Nem mondom, hogy bántott, de elgondolkoztam, hogy ugyan már most akkor miről is van szó.

Mi másról? Benne vagyok a Korban,  minden szempontból, a munkáltatók pedig nyilván nem bízzák a véletlenre. Egy részről megértem, másrészről viszont borzalmasan dühös vagyok, mert lényegében az életkorom miatt lőttek a kibontakozó karrieremnek, ha jól értelmezem a világ jeleit!

Az elmúlt években több interjút megjártam a környéken. Néhol a szakmai tudásom széleskörűségével volt gond, néhol a nyelvtudásommal (amit azóta lelkesen igyekszek pótolni) és akadt ahova túlképzett voltam, meg persze az is előfordult, hogy nem tudtak olyan ajánlatot tenni, amit érdemes lett volna elfogadnom. Ám a legtöbb helyen valójában máshol gyökerezett a probléma. Az interjú alatt, amikor a magánéleti kérdések felé evezett a felvételiztető csoport az elkövetkező 5 éves tervezetemre voltak kíváncsiak. Barát? Élettárs? Házastárs? Gyerek? Gyerekek? Természetesen ezekre a kérdésekre nem létezik jó válasz. És hogy miért nem? Ha azt válaszolod, hogy nem akarsz gyereket, rád sütik, hogy nem vagy család centrikus, valószínűleg nem is lehet rád számítani. Ha azt válaszolod, hogy persze, hogy szeretnél, akkor egyértelműen nem vesznek fel, hiszen ki akar egy olyan nőt alkalmazni, aki legkésőbb 2 év múlva, elmegy gyesre, ezalatt az idő alatt a cég fizet, de nem kap érte cserébe érdemben semmit, az alkalmazottat ez idő alatt el nem bocsájthatja. Tehát keresnie kell a helyére egy embert, aki elvégzi a gyesen lévő kolléga munkáját és akit szintén ki kell fizetnie, majd ha visszatér a kolléga az újat kénytelen lesz elküldeni. Micsoda mizéria! Kinek volna erre szüksége? Ha meg is tartják az adott női dolgozót, utána majd minden hónapban táppénzen lesz mert a gyerek beteg? Ez a munkáltatónak egyáltalán nem éri meg. 

Így egyszerűbb a nőket nem felvenni egy bizonyos életkorban komolyabb pozíciókra, csak azt mondja meg valaki, hogy a korábbi években honnan lett volna tapasztalat a bizonyos állások betöltéséhez??? Ahhoz évekig dolgozni, tanulni, hajtani kell! És mindhiába?

 

Megosztás a facebookon