Az emberek elfelejtik,  ha kedves voltál velük,  elfelejtik,  ha segítettél nekik.  Igazából mindent elfelejtenek. Kivéve egyet: ha hibázol. Ha elkövetsz egy hibát, legyen bár külső tényezők hatására, legyen bár rossz passz,  bánat, szomorúság az ok,  nem számít.  Ha hibázol, az megmarad.  És minduntalan felróják neked,  éreztetik veled. Felhozakodnnak vele, célozgatnak rá újra és újra.  Nem számít,  hogy megbántad, nem számít, hogy jóvá tetted,  vagy legalábbis igyekszel...  Semmi sem számít,  újra meg újra az arcodba dörgölik.  Ördögi kör, ahonnan nem lehet kilépni.  Ha hibázol sakkban tartanak majd,persze csak akkor, ha adsz mások véleményére...  Engem sokáig irányítottak a vélemények, a susmogás a hátam mögött,  az ítélkezés,  a lekezelés.  De megtanultam elengedni és elfogadni, hogy az emberek bizony nem változnak. 

Magával szemben az ember elnéző, a másikat viszont egy toll vonással leírja, elítéli.  A dolgokat nem lehet,  meg nem történtté tenni... Jó lenne ha mindenki magába nézne, mielőtt ítélkezik a másik felett....  Lehet, hogy többre menne az emberiség. 

Megosztás a facebookon

Némely emberekkel való megismerkedésem vegyes érzelmeket vonultat fel. Csodálom az embereket, a kitartást, a hatalmas akaraterőt amivel menetelnek előre, ami segít kibírni, újra és újra.

Életünk nagy találkozások sorozata. Egy - egy emberrel azért találkozol, hogy elrettentő példát mutasson neked. Megmutatja  milyen ne legyél, milyen hibákat ne kövess el, hogy ne juss ugyanolyan sorsra. Néhányan félre löknek, akadályokat görgetnek eléd. Bántanak, gúnyolnak, kinevetnek. Olyanok is kereszteznek majd, akik lefelé húznak, le a pocsolyába, és hagyják, sőt buzdítanak rá, hogy ott is maradj, és tetőtől talpig bemocskold magad.

Lesz,aki szétszakít, mindannyiszor összerak és szétszed. Elenged de visszahúz. Taszít és mégis húz magához.

Lesz, aki rád akaszkodik, kiszipolyoz, kihasznál. Lehámoz meztelen valódig, amíg még van mit elvennie.

És lesz aki mindvégig melletted áll.

Lesznek akiktől sokat tanulhatsz, akik segítenek, felkarolnak, felfele tolnak.

Lesznek akikkel a találkozás felemelő. Akik megértenek. Beléd költöznek. Elvarázsolnak. Nem fogod érteni, hogyan és honnan mindaz ,amit  elindítanak benned. DE varázslatos.

Lesznek, akik motiválnak, kihozzák belőled a legjobbat. Akik szétáradnak benned, belülről világítanak meg és hirtelen érzed, hogy otthon vagy!

Minden egyes találkozás egy kisebb csoda. Mindenhol tanulok, figyelek, elemzek. 

Megosztás a facebookon

Az interneten legkeresettebb lelki téma a szeretethiány a mai generációk körében. Érdekes, hogy eljutott az emberiség arra a szintre, hogy már a családos, széles baráti körrel rendelkező emberek is szeretethiányban szenvednek. Hogy lehetséges ez?

Magányosak vagyunk, kirekesztettnek érezzük magunkat társaságban, munkahelyen, lassan otthon is.

Mindezt a rohamosan fejlődő világunknak köszönhetjük. Fejlődünk, már akkora tempóban fejlődünk, hogy közben elfelejtünk önmagunk lenni. Elfelejtünk szeretni. Elfelejtünk szeretetet adni és elfelejtjük, hogyan fogadjuk be a szeretetet. Az internet, az okos telefonok bárhol bármit, mindenhol mindent elrendeznek helyettünk egy kattintással. Nem szükséges megdicsérni párunk új frizuráját, esetleg a gondosan előkészített, pompás vasárnapi ebédet sem. Minek is kellene? Egy kattintással el tudjuk rendezni ezt is az interneten. "Belájkoljuk" és kész is. Ettől az egész életünk monoton, egy síkon futó, értéktelen lesz. A valóság senkinek nem kell, a virtualitással mindenki meg van elégedve. Az már más téma, hogy a lelkünk szomjazik. Sóvárog a valóságos szeretet után, a figyelem és törődés után. Elfojtjuk. El kell, hiszen már más világ van...

Csak egy kérdésem lenne?! Ha tudjuk, hogy valami rossz irányba megy, miért nem változtatunk?

Megosztás a facebookon