Tanulj meg nemet mondani! Mindenki búja, bánata nálad landol? Megbíznak benned, számítanak rád? Fontos nekik, hogy folyton elérhető légy? Ez tök szép és jó. DE gondoltak rád is? Kérdezték egyszer is, hogy te idióta, barom, és te hogy vagy? Jaaaaa, vagy ez nem számít?! Az ő lelki egyensúlyuk legyen rendbe rakva, az ő akaratuk érvényesüljön.

Lelki szemetesládát játszani lehet. Lehet egy ideig. De mi történik, amikor betelik a szemetes? És téged senki nem hallgat meg, mert annyira, de annyira megszokták, hogy mindig kéznél vagy, mindig figyelsz, mindig van pár jó szavad... Mi történik, ha nincs több hely? Ha már átalakul az egész teherré... Nem azzal van a gond, hogy meghallgatjuk a másikat... a gond ott kezdődik ha ez nem kölcsönös. És ha te ezt látod, vagy érzed de nem tudsz vagy nem akarsz ellene tenni, egy igazi hülye vagy. Kihasználnak, és te ezt hagyod. Majd egy szép napon azt veszed észre, hogy magaddal nem törődtél. Magadat cserben hagytad, mert más mindig fontosabb volt. Nem nyitottad ki a szádat, és nem mondtad azt, hogy nem. Most nem figyelek rád, most egy kicsit magammal kell lennem. Nem mondod ezt, és elhanyagolva saját magad teljesen lecsúszol. Teher lesz a mosoly is, aminek őszintén kellene megmutatkoznia.

Hello, hello! Többszörösen átélt probléma ez, így nyíltan tudok erről beszélni... Tanulj meg nemet mondani! Ez nem önzőség, nem bunkóság. Tedd meg magadért. Néha muszáj. Nem cselekedhetsz mindig úgy, ahogy mások akarják. Nem árulhatod el magadat! Mindig attól tartottam, ha valamihez nincs kedvem, vagy elmenni nincs kedvem valahova, megbántom azt, aki hív....

Könnyedén rábeszéltek bármire, mert mindig arra figyeltem, hogy másoknak jó legyen.... És annyira de annyira meg kellett erőltetnem magam, hogy ez rengeteg energiát szívott ki belőlem. Mára már azt mondom, elég ebből. Belefáradtam.

Ha valamihez nincs kedved, ha valakihez nincs kedved, ha megerőltető amit csinálsz, ahogy csinálod:  állj fel és ballagj el onnan! Ez a te életed, nem másoké!